A pedagógus mint tehetségmentor

Szerző: Dr. Duró Zsuzsa, tehetségfejlesztési szakértő

Tehetséges emberek gyermekkori emlékeikről beszélve gyakran elmondják, hogy életük során volt egy-egy olyan igazi tanáregyéniség, aki óriási hatással volt rájuk. Bátorította őket, hogy higgyenek magukban.

Milyennek kell lennie a tanárnak ahhoz, hogy tanulást serkentő személlyé váljon? Legyen hiteles, elfogadó és empatikusan megértő. A személyiség fejlődését elősegítő attitűdök közül talán a hitelesség a legalapvetőbb. Ha egy személy annak mutatja magát, ami, akkor olyan kapcsolatba lép a tanulóval, melyben nincs szükség álarcra, szerepre, és ez igen hatékonnyá teheti munkáját. Az elfogadás, a bizalom azt jelenti, hogy a tanulót a maga érzéseivel egyedi emberként értékeljük. Bizalom abban, hogy a másik ember bizalomra érdemes. A személyes érzelmek elfogadása, melyek hátráltathatják vagy segíthetik a tanulást.

Az empatikus megértésnél a tanár a diák viselkedését az ő szemszögéből képes megérteni. Ez a fajta megértés különbözik a szokásos értékelő jellegű megértéstől. A demokratikus vezetési stílus kedvez a képességek és a tehetség kibontakozásának. A tanári tevékenységnek a tehetségfejlesztés érdekében át kell alakulnia valamiféle segítő tevékenységgé. Tudjuk, hogy sokszor nem könnyű a tehetséges gyerekekkel együttműködni az iskolában, különösen a kisiskolások esetében. Ha ugyanis a pedagógus ugyanannyit követel tőlük, mint az átlagtól, akkor ezek a gyerekek alulteljesíthetnek. A tehetséges és különleges adottságokkal rendelkező tanulókat adottságaiknak megfelelő nevelésben és oktatásban kell részesíteni, amihez természetesen hozzájárul a pedagógus személyisége is. Alulteljesítés esetén el kell gondolkoznunk a motivációt aláásó, nem megfelelő tanítási stratégiáról. Látjuk tehát, hogy iskolai környezetben a gyermek fejlődését befolyásoló tényező maga a pedagógus. Sok pedagógus társunk gondolja úgy, hogy ő alkalmatlan a különleges képességű tanulók nevelésére és oktatásra, ő csak „normál” osztályokban tud kiváló munkát végezni. Ez valószínűleg nem így van. Igaz, több munkát, odafigyelést igényelhet egy tehetséges gyerek, de megéri a befektetést. Mind a tanárnak, mind a gyereknek óriási sikerélményekben lehet része. Mit is kell tehát tennünk? Először is embert kell formálnunk a gyermekből. A tanulók személyiségének minden értékes vonását gondos szakértelemmel és megértő humánummal kell kibontakoztatnunk. így a jellemet, az akaraterőt, a közösségi szellemet, a motivációt. Természetesen fejlesztenünk kell az általános értelmi képességeket is, amelyek minden pályán szükségesek az érvényesüléshez. A pedagógus legyen facilitátor, vagyis serkentse, segítse a gyermek ismeretelsajátítását, személyiségfejlődését. Talán gyakrabban halljuk azt a kifejezést, hogy legyünk mentorok (tanácsadók, pártfogók, idősebb barátok), akik támogatjuk a tanuló egyéni életútját, karrierjét. Hogy céljainkat elérhessük, nekünk is dominánsabb személyiségjegyekkel, készségekkel, széles érdeklődési körrel kell rendelkeznünk, hisz csak így tudjuk sokoldalúvá tenni a tanuló érdeklődését is.

Kívánom, hogy a későbbiek során minden pedagógustársamra mint meghatározó pedagógusszemélyiségre emlékezzenek egykori tanítványai!

Palota Tehetségfejlesztő Egyesület