Tehetséges gyerekek kiválasztása a tanórán – és azon kívül

Szerző: Dr. Duró Zsuzsa, tehetségfejlesztési szakértő

Amióta létezik iskola, valamilyen szinten mindig is volt tehetségfejlesztés a felnövekvő generáció értékeinek kibontakoztatása érdekében. Napjainkban különösen kiemelt feladat a tehetségígéretes tanulók kiválasztása és fejlesztése. Fontos kérdés: Hogyan ismerjük fel a tehetséget, milyen eljárásokkal, eszközökkel és pedagógusi-szülői attitűddel tudjuk elérni a tehetséges gyermekekben rejlő értékek kibontását? Ezen kívül természetesen a személyiség egészének fejlesztése is fontos cél.

Tehetségfejlesztő munkánk legkritikusabb eleme a tehetség felismerése. Hiszen nem mindegy, hogy egyáltalán felismerjük-e a gyerekek tehetségét, s ha felismerjük, ez mikor történik. Sok gyermek tehetsége rejtve maradhat előttünk, s az is gyakran előfordul, hogy bizonytalan alapokon történik-e a tehetséges kategóriába sorolás. Ez utóbbi legalább akkora hiba, mint ha nem ismernénk fel gyermekeink tehetségét. Nagyon sok tehetséget jelző viselkedésjegyet ismerünk, több lista alapján tudjuk kategorizálni a kimagasló képességeket.

Az alábbi felsorolás az intellektuális képességek mellett a kreatív tehetségekre utaló jegyeket is tartalmazza:

  • Szokatlanul bő szókincs és a szavak pontos használata
  • Gyors beszédfejlődés: a kifejezések és teljes mondatok használata, a mesélés, valamint a hallott mese elismétlése képességének rendkívül korán való megjelenése
  • A dolgok pontos megfigyelése és az azokról szerzett információk megjegyzése
  • A könyvek szeretete, a későbbiekben atlaszok, szótárak, enciklopédiák használata
  • A többi gyermekhez képest sokkal hosszabb ideig tartó koncentrálás képessége
  • Gyors fejlődés a rajzolásban, a zenében és más művészeti ágakban
  • Az ok-okozati kapcsolatok korai felfedezése
  • Az olvasási képesség szokatlanul korán történő kialakulása
  • Az érdeklődési irányok korai kialakulása
  • Más szempontok alapján is kategorizálhatjuk a tanulókat:
  • A környezet megismerése mind fizikai, mind szimbolikus értelemben
  • A megismert dolgok közötti összefüggések felfedezése
  • A tapasztalatokra való emlékezés, amit az összefüggések felfedezése kétségkívül elősegít, hiszen az egymással összefüggő dolgokat könnyebb megjegyezni
  • Motiváltság, illetve a felfedezés jutalmazó hatása
  • Egy adott viselkedésre való összpontosítás

A tehetséges tanulók érzéke az összefüggések felfogására az érdeklődési irányukkal van kapcsolatban. Először főként az érdeklődési körükbe tartozó dolgok közötti összefüggéseket veszik észre, de később az ilyen jellegű gondolkodást, más dolgokra, jelenségekre is kiterjesztik. Így mind jobban erősödik bennük az általánosításra való hajlam. Mindemellett az ún. tehetségjellemzők nem elszigetelten, hanem egymással kölcsönhatásban jelentkeznek olyan viselkedésekben nyilvánulnak meg, amelyek még inkább jelzik a tehetséget. Régebben a tehetségesek azonosítását az ösztönözte, hogy többet tudjanak meg ezekről a tanulókról és hogy olyan pedagógiai programba kerüljenek, amelyek megfelelően fejlesztik képességeiket. Újabban az azonosítást inkább az motiválja, hogy eldöntsük, kinek milyen speciális program lenne a legjobb képességeinek maximális kibontakoztatása érdekében. A tehetségek azonosítására igen sokféle módszer használatos, de az első és talán legfontosabb a tanári megfigyelés és az ennek alapján történő javaslattétel, melyet követhetnek a csoportos iskolai teljesítménytesztek, egyéni intelligencia- és kreativitás tesztek.

Az alábbi tulajdonságok gyakran mutatkoznak meg tehetséges gyerekek viselkedésében. Ezek szempontok lehetnek, melyek alapján, ha nem is könnyen, de felismerhetjük a teljesítményben még meg nem mutatkozó tehetséget is.

Az ismeretszerzés jellemzői:

  • Nagyon sokat tudnak a legkülönbözőbb dolgokról;
  • Gazdag szókincset és szokatlan kifejezéseket is megfelelően használnak;
  • Beszédük folyamatos, kifejező;
  • Gyorsan megjegyzik a tényeket;
  • Gyorsan felismerik az ok-okozati viszonyokat;
  • A jelenségekben fellelhető hasonlóságokat és különbözőségeket keresik;
  • Gyorsan tudnak érvényes általánosításokat felállítani; Jó megfigyelők és megfigyeléseiket könnyen felidézik olyan helyzetekben, amikor jól tudják hasznosítani;
  • Sokat olvasnak és szeretik a felnőtteknek szóló könyveket, atlaszokat, szótárakat, enciklopédiákat;
  • Megpróbálják a bonyolult dolgokat megérteni, oly módon, hogy áttekinthető egységekre bontják szét;
  • Kritikusan, függetlenül gondolkodnak, értékelik a helyzeteket.

Motiváció:

  • Az őket érdeklő kérdésekkel nagyon elmélyülten foglalkoznak;
  • Igyekeznek feladataikat befejezni, zavarja őket, ha félbe kell szakítani elfoglaltságukat;
  • A mechanikusan ismétlődő feladatok untatják őket;
  • Ha a feladat érdekli őket, alig igényelnek biztatást;
  • Tökéletességre törekszenek;
  • Önkritikusak, nem elégednek meg egykönnyen munkájuk gyorsaságával vagy eredményeivel;
  • Szívesen dolgoznak önállóan, hogy elegendő idejük legyen egy probléma végiggondolására;
  • Magas célokat tűznek ki és a saját maguk által vállalt feladatok megoldásánál a felnőttek segítségét csak addig veszik igénybe, amíg feltétlenül szükséges;
  • Sok „felnőtt-probléma” érdekli őket már iskolás korukban, (pl. Isten léte, politika, szexualitás, élet, halál, háború).

Kreativitás:

  • Sokféle és sokszor szokatlan kérdéseket tesznek fel, majd az azokra kapott válaszok alapján újabb kérdéseket fogalmaznak meg;
  • Egy kérdés vagy probléma felmerülésekor sok ötletet vagy megoldási lehetőséget sorolnak fel;
  • Gyakran szokatlan, furcsa vagy meglepően frappáns, okos válaszokat adnak;
  • Véleményüket nem rejtik véka alá;
  • Nem értékelik a sablonos megoldásokat;
  • Gondolatban gyakran végigjátszanak szituációkat és megváltoztatják azokat;
  • Kifejezett humorérzékük van, de a kisgyerekes gügyögés idegesíti őket;
  • Kifejezetten érdeklődnek a kreatív tevékenységek iránt, mint karikatúra rajzolás, tánc, ének, irodalom, zene;
  • Szeretik a szépet, és könnyen észreveszik a művészi részleteket;
  • Eredeti színes fantáziaviláguk van.
  • Szociális viselkedés:
  • Sokat foglalkoznak olyan fogalmakkal, mint igazságos – igazságtalan, jó – rossz, és készek a tekintéllyel szembeszegülni;
  • Nem tartanak mindenáron a többséggel, nem félnek attól, hogy másak legyenek, mint a többiek;
  • Ha más a véleményük, akkor provokálják a többieket és vállalják a konfliktusokat;
  • Egyéniségek, individualisták, mennek a maguk útján;
  • Nem fogadnak el tekintély-alapon véleményt anélkül, hogy azt kritikusan átgondolnák, elemeznék;
  • Felelősséget tudnak vállalni, tervezésben és szervezésben megbízhatóak;
  • Általában kijönnek kortársaikkal, bár néha türelmetlenek velük, barátaikat azonban hasonló képességűek közül választják;
  • Jól tudnak beszélgetni idősebb gyerekekkel vagy felnőttekkel;
  • Hajlamosak arra, hogy ők határozzák meg a helyzeteket és mások viselkedését;
  • Könnyen beleélik magukat mások helyzetébe és ezért nyitottak politikai és szociális problémákra.

A fenti tulajdonságok alapján az osztályteremben és a szabadidős tevékenységek során is tehetséggyanússá válhatnak tanulóink és ezen „gyanú” alapján megfelelő fejlesztéssel válhatnak megvalósult tehetséggé. Sikeres tehetségazonosítást, diagnosztizálást kívánok!

Palota Tehetségfejlesztő Egyesület